Nem akar megérkezni a tavasz . Lám, március 8 is eltelt és még mindig tél van, pedig évek óta csak a felmelegedésről beszélünk. Tíz – húsz évvel korábban ilyenkor már szedhettük a hóvirágot, sőt néha már el is nyílt, ha melegebb volt, most pedig még a téli hidegtől reszketünk reggelente – pedig mikor vártuk ennyire a kitavaszodást utoljára ?
A válság kezdetén olvastam egy Harvard Business Review tanulmányt amely a vállalatoknak adott tanácsokat miként viselkedjenek a válság ideje alatt. Adhatott, mert számunkra, ebben a térségben az 1929 - 1933-as válság volt az utolsó referencia, a mai korosztály csak a könyvekből ismerhette, nem tudott igazán tanulni saját bőrén belőle. Eközben a nyugati világ átélt néhány – igaz a mostaninál talán kisebb válságot-, az utolsót 1989 -ben. Milyen furcsa, hogy ez számunkra nem mint válság, hanem mint a Kelet-Európai országok a kommunizmus alóli felszabadulása maradt meg emlékezetünkben! Valahogy úgy, mint az arab országok fognak emlékezni 2o1o - 2o11-re? Igen, mert a nagy gazdasági válságok rendszerint társadalmi változásokat generálnak, így volt ez 1933 és 1989 után is.
A korábban említett tanulmány, két évvel ezelőtti üzenetét próbálván átadni, gyakran ütköztem szkepticizmusba, ugyanis arról szólt, hogy ne próbáld elhitetni magaddal, mint vállalat, hogy téged a válság nem, vagy csak kevésbé fog érinteni, inkább készülj föl rá a lehető legjobban. Azóta vállalatok, családok és egyének is megtapasztalták, sajnos, hogy mindenkit érintett , talán jobban, mint vártuk.
Akkor még nem nagyon érdekelték a hallgatóságot a válság végére szóló tanácsok, pedig mára lassan aktuálissá válnak: ha elkezdődik a gazdasági helyreállítás, növekedés, csak lassan, óvatosan gyorsíts! Érthető, hogy már rég vártuk ezt a pillanatot, és nehezünkre esik ezt elfogadni, de egy kicsit hasonlít a helyzet a beteg szervezet fölépüléséhez, időre van szükségünk; ha nagyon megterheljük , akkor fönnáll a visszaesés veszélye. Ráadásul a politikum, mivel mi, Románia, az utolsó országok közt állunk növekedési pályára hajlamos lehet a jó hírek eltúlzására, amint ezt a válság kezdetén is tette a veszély bagatellizálásával.Az exportra gyártó ipari vállalatok már növekedési pályára álltak a tavalyi évtől, a belső fogyasztás viszont még a tavalyi utolsó negyedévben is csökkent, az idéntől várható a lassú növekedése. Sok vállalat pedig ettől függ, ezt a pillanatot várta, várja, ezért áll fönt a veszély, hogy a tavaszi optimizmust túlértékelve önvesztébe szalad. Nemrég egy országos nagy bank vezetője azt nyilatkozta, hogy szerinte az első félévben tovább nő a vállalati hátrálékos hitelek állománya, csak a második félévtől vár javulást.
A lakosság körében is tapasztalható az optimizmus növekedése; az új munkahelyek megjelenésével és a pozitív politikai üzenetek lassú állandósulásával elhisszük, hogy javul a helyzetünk és ennek van is esélye. De itt is érvényes lehet a válság végére szóló régi tanulság: lassan gyorsíts! Azaz ne próbáljunk visszatérni régi, néha túlzott, fogyasztási szokásainkhoz, legyünk kimértebbek, takar;kosabbak, óvatosabbak. Nem a régi, válság előtti világ tér vissza, egy új kezdődött el .
A cikk megjelent az Udvarhelyi Híradóban is.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése