A szervezet születését megelőzőt szakaszt, mikor a vállalkozás még csak ötletként létezik valaki, vagy valakik fejében udvarlásnak nevezzük. Ez egy kévésbé látványos szakasz a kivülállók számára, de a belső folyamatok iszonyatos erővel mennek végbe. Az alapító(k) elsősorban a maga, másodsorban a mások meggyőzése érdekében lázas prófétai munkát visz végbe, hogy elkötelezettségét bizonyítsa és másokra is kiterjessze. Ez azért nagyon fontos, mert ezzel lesz arányos a kockázat is, melyet a tulajdonos vállal a vállalkozás elindítása, fentartása érdekében.
Már ebben a korai szakaszban is megfigyelhetőek a már említett szokásos és rendhagyó problémák.
Hasonlóan a két szerelmes udvarlásához ebben a szakaszban a tulajdonos is olyan kijelentéseket tehet, melyeket később megbánhat, például részesedést ígérve családnak, barátoknak, vagy mindannak, aki támogatja, vagy legalább is látszólag osztja lelkesedését a kezdeti bizonytalan szakaszban.
Amikor az alapító elkötelezettsége kellő mértékben megerősödik és a kockázatvállalás tüzében megedződik megszületik a szervezet. A születés maga akkor sikeres, ha az udvarlás szakaszában a tulajdonos megfelelően felkészítette magát a szervezet életképessé tételével arányos nehézségekre. Akárcsak a való életben egy forradalom kirobbantása és sikere a forradalmárok elkötelezettségén áll vagy bukik ugyanúgy a tulajdonos meggyőződése viszi át a buktatókon a szervezetet.
Gyakori hiba azonban, hogy a tulajdonost egy dolog motivál csak: a pénz. Ez ebben a szakaszában a vállalkozásnak nem elégséges elkötelezettség, hisz a gyermeket sem azért vállalják az emberek, mert az felnőtt korában sok pénzt fog hozni, hanem azért, hogy egy jó dolgot tegyenek. Ugyanígy a vállalkozót is a piaci igény kielégítése, az általa felismert hiányra nyújtandó megoldás kell motiválja. A tulajdonos nagyon találóan a prófétához hasonlíthatjuk, hisz ő arról beszél, hogy a fogyatók milyen terméket kellene fogyasszanak, ami ugye nem feltétlenül esik egybe azzal, amit vásárolni is fognak. Ha a piaci szükségletek ismertek lennének ugyebár, akkor a termék vagy szolgáltatás nagy forgalma már jelezzné is ezt.
Ugyanúgy, ahogy a próféta sem azért tanít, hogy a menyországba jusson, úgy a vállalkozót, sem a beruházás utáni gyors megtérülés kell motiváljon. Nem utolsósorban, ha a vállalkozót csak a gyors profit motiválja, akkor ennek hiánya elcsüggeszti és feladásra készteti, míg ha a szükséglet, akkor ezt követni fogja, még úgy is, ha ez rövid távon nem jár vagyonszerzéssel.
Mi a helyzet azonban azokkal, akik egy még meg nem jelent piaci igényt akarnak kielégíteni, azaz sokkal inkább a termék, vagy szolgáltatás az, amelyet ők „kitaláltak”. Nekik ugye annál is nehezebb a dolguk, hisz nevelni is kell a piacot, jóformán ő fejezi ki a szükségletet, a piac helyett. S akárcsak a próféták meg nem értett lesz...
Bernad Shawt idézve: „Az értelmes ember alkalmazkodik a környezetéhez, az ostoba megpróbálja környezetét önmagához igazítani. Így minden haladás az ostoba emberek erőfeszítéseinek az eredménye.”
Az ebben a szakaszban kívánatos fanatizmus azoban vigyázzni kell, hogy a későbbiekben nehogy kórossá váljon és az alapító továbbra is küzdve a valóság ellen csődbe vigye a vállalkozást, csak azért, hogy „kitartson álma mellett”. Ez a paradoxon határozza meg a jó alapítót, rendkívül elkötelezett, ugyankkor rugalmas és amikor eljön a pillanat realistává válik.
Hogy ezt le lehessen ellenőrizni és eldönteni, hogy igazi „komoly kapcsolatról” beszélünk vagy csak egy szerelmi viszonyról fel kell tenni a következő kérdéseket is:
- pontosan mit is fogunk tenni?
- hogyan?
- mikor?
- ki és miért?
Ha ezekre a válaszok nincsenek meg, akkor csak ábrándozó szerelemről beszélhetünk, ár az elkötelezett udvarló pontos választ tud adni ezekre is. Tekinthetjük úgy is, hogy az udvarlásunk tárgyának édesapja ránkkérdez, hogy komolyak-e a szándékaink és erre nem elég egy igen/nem válasz, hanem be kell bizonyítani azt is, hogy miből és hogyan kívánjuk a közös életet felépíteni.
Ennek a „közös életnek” lesz a következő állomása a csecsemőkor....
