És újból a TED-el kezdünk egy bejegyzést, mert a TED képes néhány percben összefoglalni a lényeget.
Először talán merésznek tűnik a hasonlat a fejlődő országok nyomornegyedei és Románia között az oktatás terén, de az ENSZ besorolása szerint Románia is még fejlődő országnak számít és az itt bemutatott példák szinte mindegyike megállja a helyét hazai viszonylatban is.
Bár 20 éve építünk demokráciát és 3 éve vagyunk Uniós tagállam, az általános reakció a képzésre és tréningezésre még mindig a lenéző mosoly. Főként felnőttek részéről, ugyanis az fölöttébb megalázó, hogy egy élete teljében lévő (sikeres) férfi vagy nő néhány hasonló társával együtt bohóckodjon néhány napon keresztül.
A non-formális oktatásnak, bármilyen korban is következzen be, nem csak az a célja, hogy segítsen PR menedzsereket kíváló asztalossá válniuk, vagy filozófus doktoranduszokból remek pincéreket képezzen, mert rájuk nagyobb szükség van a piacon. A non-formális oktatásnak, és azon belül a tréningezésnek, első sorban a kompetenciák, készségek fejlesztésében van szerepük. Készségek alatt értjük itt a csoportban való munkát, a társakkal együtt való feladatvégzést, a munkafolyamatok megszervezését, a toleranciát, a gondolatok rendszerezését és értelmes és hatékony továbbadását, az empatikus készségek fejesztését, a felelősségvállalást. Olyan kompetenciákról beszélünk, amelyeket az aktuális oktatási rendszerünk szinte semmilyen szinten nem támogat és nem fejleszt, eszközei épphogy lefedik a lexikális tudás felhalmozódásához szükséges módszereket.
Japán óta minden előadó és oktatásban dolgozó személy sóhajtva emlegeti, hogy igen, igen, az oktatatásba és az emberekbe fektetni milyen jó. Csak éppen senki nem magyarázza el, miért, ugyanis az eddigi munakerőpiac nem sok hangsúlyt fektetett a kompetenciákra, a legtöbb munkaadót az érdekelte, hogy egy bizonyos terülten tudsz-e valamit, illetve, hogy hajlandó vagy-e ellenkezés nélkül sokat dolgozni közepes vagy kevés pénzért. Mindez azért, mert a munkaadóknak ugyanúgy elképzelésük sem volt arról, hogy mit várjanak el az alkalmazottaktól és mert egészen az elmúlt évekig nem volt divatban Romániában mérni a teljesítményt (kivéve persze, hogy hány parfümöt vagy autót adsz el). Az oktatásban való befeketetés fölöttébb hosszú megtérülésű és – ahogyan a videóban is elhangzik – egy szegény társadalomnak nincs ideje ezt kivárni, ugyanis, megtörténhet, hogy addig éhen halnak az emberek vagy felszippantja őket a fekete kereskedelem. Ezért olyan fontos a kompetenciák és szakmák oktatása. Nagyon sok „alternatív” iskola már első osztálytól kezdve úgy veszi át a tananyagot, hogy közben a gyermek megtanul beszélni, kifejezni magát, nem fél a társai előtt megvédeni az álláspontját, jobb esetben van álláspontja.
A tréningek gondolkodni tanítanak és kérdezni.
És ha eddig csak utaltam arra hogy milyen gazdasági haszna lehet a felnőt –és non-formális oktatásnak, illetve képzéseknek és tréningeknek, most mondom konkrétan is: az előbb felsorolt kompetenciákkal könyebben tanítható az új munkaerő, betanítást és ezáltal pénzt sporólva a munkaadónak. A gondolkodásra és állandó fejlődésre szoktatott fiatal fog leghamarabb új dolgokat kitalálni, felfedezni, innovatív megközelítéseket javasolni egy régi problémára. A vállalkozói gondolkodásmód növeli azoknak a számát, akik önálló és sikeres vállalkozásba kezdenek, ami egyértelmű haszonnal jár a gazdaságra nézve. A magabiztosabb, tapasztaltabb, világlátottabb emberek már tudatosan választanak oktatási szakokat és később karriert maguknak, hamarabb alakítják a tudásukat pénzzé.
Azok az emberek akik tudnak tanulni és örömmel dolgozni, munkájuk során társadalmi hasznot produkálnak, és egy elégedett társadalom fokozatosan megteremti azt az anyagi hátteret magának, amiben a tagjai jól érzik magukat. Ennek a folyamatnak a megvalósulásához Romániában mentalitásváltásra van szükség.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése