Az egészségügyi törvény körüli botrány kirobbanásakor valamiért az volt az érzésem, hogy senki el nem olvasta az új dokumentumot, de mégis kiment ellene tüntetni. Ezt utólag, számos néplélek-szakértő vissza is igazolta, mondván, hogy Raed Arafat lemondása és az új szabályozás csupán ürügy az elmúlt időszakban felgyülemlett gőz kieresztésére. Megerősíti ezt a tényt az is, hogy miután a SMURD alapító visszakerült az államtitkári bársonyszékbe, a tiltakozási hullám nem hagyott alább, sőt az utca embere újabb követeléssel állt elő: vesszen a Boc kormány, mondjon le az államelnök.
A kormányzat engedett az első követelésnek. A kormány lemondott. De mit nyert ezzel az utca? Mi lesz a kormányváltás következménye? Lesz-e változás a gazdaságpolitikában?
Meglátásom szerint semmiképp. Az új kormány az elkövetkező néhány hónapban csupán arra vállalkozhat, hogy az elkezdett folyamatokat továbbvigye, és próbálja a víz felszínen tartani ezt a Romániának nevezett rozoga csónakot (aminek ugye több éves tapasztalattal rendelkező kapitánya is van). Ennek a politikának a támogatói(IMF, Európai Bizottság, Világbank), épp a napokban hagyták el az országot, hevesen bólogatva az elért eredmények láttán és sürgetve a további reformokat. És ezzel vissza is értünk az eredeti témához az egészségügyhöz. Mert ennek a reformja még még hátra van. Vajon a következő hat hónapban lesz e elég bátorsága a kormányzatnak az új szabályozás bevezetésére? Vajon a közembereknek mit kellene hozzon az új egészségügyi törvény?
Tízből tíz ember azt mondja, hogy az ellátás színvonalának emelkedése az elsőrendű prioritás. A magasabb színvonal viszont, több pénzt igényel, akár tetszik akár nem, és azt elő kell teremteni valahonnan. Fizetni viszont senki nem szeret kies hazánkban, főleg olyan dolgokért nem amit nem használunk. Az egészségügyi pénztárba befizetett havi jövedelemlevonások, amennyiben nem szenvedünk valamilyen kórságban, viszont ezt jelentik, fizetünk valamiért amit nem használunk.
Szükség esetén a legtöbb ember jogosan elvárja, hogy abból az összegből amit a közösbe befizetett számára is finanszírozva legyenek az egészségügyi szolgáltatások.
Meglátásom szerint semmiképp. Az új kormány az elkövetkező néhány hónapban csupán arra vállalkozhat, hogy az elkezdett folyamatokat továbbvigye, és próbálja a víz felszínen tartani ezt a Romániának nevezett rozoga csónakot (aminek ugye több éves tapasztalattal rendelkező kapitánya is van). Ennek a politikának a támogatói(IMF, Európai Bizottság, Világbank), épp a napokban hagyták el az országot, hevesen bólogatva az elért eredmények láttán és sürgetve a további reformokat. És ezzel vissza is értünk az eredeti témához az egészségügyhöz. Mert ennek a reformja még még hátra van. Vajon a következő hat hónapban lesz e elég bátorsága a kormányzatnak az új szabályozás bevezetésére? Vajon a közembereknek mit kellene hozzon az új egészségügyi törvény?
Tízből tíz ember azt mondja, hogy az ellátás színvonalának emelkedése az elsőrendű prioritás. A magasabb színvonal viszont, több pénzt igényel, akár tetszik akár nem, és azt elő kell teremteni valahonnan. Fizetni viszont senki nem szeret kies hazánkban, főleg olyan dolgokért nem amit nem használunk. Az egészségügyi pénztárba befizetett havi jövedelemlevonások, amennyiben nem szenvedünk valamilyen kórságban, viszont ezt jelentik, fizetünk valamiért amit nem használunk.
Szükség esetén a legtöbb ember jogosan elvárja, hogy abból az összegből amit a közösbe befizetett számára is finanszírozva legyenek az egészségügyi szolgáltatások.
Célszerű tehát megvizsgálni, hogy mire elegendő ez az összeg, mennyibe kerül fenntartani az egészségügyi rendszert és mekkora összeg gyűl be a kasszába a befizetésekből. Gazdasági szempontból vizsgálva, rengeteg a potyautas, a szolgáltatásokért nem fizető, ami miatt aztán semmire sem jut elegendő pénz, mivel itt is igaz a mondás, "nincs ingyen ebéd", mindennek megfizeti valaki az árát. A hazai egészségügyben a számlát mindig a tisztességes adófizető állampolgár állja, aki jobb esetben a megtakarításaival rosszabb esetben az egészségével/életével fizeti meg a rendszerszintű dilettantizmust és hozzánemértést.
Az ilyen problémás állami szolgáltatások mellett a törvényi keretek megengedik hogy megjelenjen a magánszektor, ami a piaci igényekhez mérten jól beárazza a szolgáltatásait és jó/elfogadható, de legalábbis az állami szektorban tapasztalhatónál általában jobb minőségben szolgáltat. Rengeteg magánklinika, magán szakorvosi rendelő működik az országban, úgy, hogy az ott kapott szolgáltatásokért a betegek páciensek fizetnek.
Az ilyen problémás állami szolgáltatások mellett a törvényi keretek megengedik hogy megjelenjen a magánszektor, ami a piaci igényekhez mérten jól beárazza a szolgáltatásait és jó/elfogadható, de legalábbis az állami szektorban tapasztalhatónál általában jobb minőségben szolgáltat. Rengeteg magánklinika, magán szakorvosi rendelő működik az országban, úgy, hogy az ott kapott szolgáltatásokért a betegek páciensek fizetnek.
Ritli miniszter úr egyik sajtótájékoztatóján tett kijelentése szerint a 2012-es esztendőben, 5.469.267.000 lejjel gazdálkodhat a minisztérium, ami 648 millió lejjel nagyobb összeg a 2011-es költségvetéshez képest. Kérdés az, hogy mindez mire elegendő. A minisztérium oldalán sehol nem találni egy átfogó elemzést a rendszerrel kapcsolatban, de egy részletes költségvetést sem. Ilyen körülmények között jogosnak tartom a kérdést: hogy lehet úgy tervezni, és hozzászólásokat elvárni egy törvényjavaslathoz, ha nem ismerjük a hátérben álló számokat?
A megkérdezett ú.n. szakértők nem mondják azt, hogy nem volna itt az ideje végre rendet tenni az egészségügyben, és világos az is, hogy az egészségügyi törvény körül kialakult legutóbbi helyzet egy kormányzati kommunikációs baklövés. Mindezek mellett továbbra is sorban állhatunk a megyei egészségügyi pénztáraknál, a szakorvosi rendelőknél és fizethetünk minden egyes orvosi beavatkozásért feketén, ha kedves az életünk/egészségünk.
Egy elemzés: http://www.wall-street.ro/articol/Economie/92972/Radiografia-unui-sistem-sanitar-in-coma-Ramanem-iar-fara-bani.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése