Az energiapiac liberalizálása

Kezdjük úgy a bejegyzést mint a népmeséket. Volt egyszer hol nem volt, valahol a Gyalui havasok lábainál, volt egyszer egy egyszerű ember, kinek az élete úgy alakult, hogy szerződést köthetett a területen egyedüliként jelenlevő gáz valamint villamosenergia-szolgáltatóval.

Barátunk, kinek életében - a pénzpiaci válság hatására - a liberalizáció szitokszóvá silányodott új tapasztalatokkal gazdagodott, mihelyst betette a lábát a két nagy hatalmú energiaszolgáltató ügyfélszolgálati irodájának ajtaján. Emberünk mindkét helyen, órák hosszú során keresztül álldogált, meghallgatva sok ügyes bajos problémát, tanúja lehetett hisztirohamoknak, ájulásoknak, alkudozásnak csalásnak, míg a kiszolgáló-kisasszonyhoz érve megtudhatta, hogy még kell egy papír vagy még kell kettő, s jöjjön vissza másnap is, egy kiadós kétórás sorbanállásra.

Ha jól emlékszem, évekkel ezelőtt telefonvonalat sem nagyon lehetett szerezni, aztán egyszer csak véget ért a Romtelecom egyeduralma. Azóta ingyen adják a vonalas telefont csak vigye valaki...és bizony ezt amiatt érhettük meg, mert LIBERALIZÁLTÁK a távközlési piacot.

Vajon mi van az energiapiaccal? Hm. Ha utánanézünk kiderül, hogy a megfelelő törvényeket meghozták, és elviekben a romániai energiapiac liberalizált. Elviekben akkor váltunk energiaszolgáltatót amikor csak akarunk, a törvények ezt megengedik. A probléma viszont (mint legtöbb esetben ebben a szép hazában ) a törvények alkalmazásával van. Létezik ugyanis egy Országos Energiaügyi Hatóságunk (ANRE) aki idestova három éve képtelen megalkotni azokat a szabályzatokat amelyek megléte hatalmas boldogságot okozna több ezer egyszerű embernek akik napokig állnak sorban egyik vagy másik helyen.

Végkövetkeztetésül annyit jegyeznék meg,hogy több embert kellene alkalmazni az energiaügyi hatóságnak, ha képtelen megbirkózni a feladattal. Jelentkező lenne bőven, úgyis kipenderítenek egy két embert a központi közigazgatásból.