Tegnap Kelemen Zoltán volt a vendégünk, és a Purcari pincészet borai. Az alábbiakban megtekinthető Zoli előadása az 50. kormányrendeletről illetve ennek bankszektorra vonatkozó következményeiről.
A SAB Miller becsukja kolozsvári gyárának kapuit. Befejeződik az URSUS történelme Kolozsváron. Sokan sírnak rínak, mondván, hogy:
"...az ilyen jellegű globalizációval nem tudok egyetérteni, ez a sörgyár K-vár történelmének a része és igen hát a jelené is lásd TIFF szponzor és társai. Épp ezért gondolom hogy az önkormányzat nagyobb erőfeszítést kellett volna tegyen azért hogy megmentse..."
Ti mit gondoltok. Hol a határ a piac és helyi értékek megtartása között?
És újból a TED-el kezdünk egy bejegyzést, mert a TED képes néhány percben összefoglalni a lényeget.
Először talán merésznek tűnik a hasonlat a fejlődő országok nyomornegyedei és Románia között az oktatás terén, de az ENSZ besorolása szerint Románia is még fejlődő országnak számít és az itt bemutatott példák szinte mindegyike megállja a helyét hazai viszonylatban is.
Bár 20 éve építünk demokráciát és 3 éve vagyunk Uniós tagállam, az általános reakció a képzésre és tréningezésre még mindig a lenéző mosoly. Főként felnőttek részéről, ugyanis az fölöttébb megalázó, hogy egy élete teljében lévő (sikeres) férfi vagy nő néhány hasonló társával együtt bohóckodjon néhány napon keresztül.
A non-formális oktatásnak, bármilyen korban is következzen be, nem csak az a célja, hogy segítsen PR menedzsereket kíváló asztalossá válniuk, vagy filozófus doktoranduszokból remek pincéreket képezzen, mert rájuk nagyobb szükség van a piacon. A non-formális oktatásnak, és azon belül a tréningezésnek, első sorban a kompetenciák, készségek fejlesztésében van szerepük. Készségek alatt értjük itt a csoportban való munkát, a társakkal együtt való feladatvégzést, a munkafolyamatok megszervezését, a toleranciát, a gondolatok rendszerezését és értelmes és hatékony továbbadását, az empatikus készségek fejesztését, a felelősségvállalást. Olyan kompetenciákról beszélünk, amelyeket az aktuális oktatási rendszerünk szinte semmilyen szinten nem támogat és nem fejleszt, eszközei épphogy lefedik a lexikális tudás felhalmozódásához szükséges módszereket.
Japán óta minden előadó és oktatásban dolgozó személy sóhajtva emlegeti, hogy igen, igen, az oktatatásba és az emberekbe fektetni milyen jó. Csak éppen senki nem magyarázza el, miért, ugyanis az eddigi munakerőpiac nem sok hangsúlyt fektetett a kompetenciákra, a legtöbb munkaadót az érdekelte, hogy egy bizonyos terülten tudsz-e valamit, illetve, hogy hajlandó vagy-e ellenkezés nélkül sokat dolgozni közepes vagy kevés pénzért. Mindez azért, mert a munkaadóknak ugyanúgy elképzelésük sem volt arról, hogy mit várjanak el az alkalmazottaktól és mert egészen az elmúlt évekig nem volt divatban Romániában mérni a teljesítményt (kivéve persze, hogy hány parfümöt vagy autót adsz el). Az oktatásban való befeketetés fölöttébb hosszú megtérülésű és – ahogyan a videóban is elhangzik – egy szegény társadalomnak nincs ideje ezt kivárni, ugyanis, megtörténhet, hogy addig éhen halnak az emberek vagy felszippantja őket a fekete kereskedelem. Ezért olyan fontos a kompetenciák és szakmák oktatása. Nagyon sok „alternatív” iskola már első osztálytól kezdve úgy veszi át a tananyagot, hogy közben a gyermek megtanul beszélni, kifejezni magát, nem fél a társai előtt megvédeni az álláspontját, jobb esetben van álláspontja.
A tréningek gondolkodni tanítanak és kérdezni.
És ha eddig csak utaltam arra hogy milyen gazdasági haszna lehet a felnőt –és non-formális oktatásnak, illetve képzéseknek és tréningeknek, most mondom konkrétan is: az előbb felsorolt kompetenciákkal könyebben tanítható az új munkaerő, betanítást és ezáltal pénzt sporólva a munkaadónak. A gondolkodásra és állandó fejlődésre szoktatott fiatal fog leghamarabb új dolgokat kitalálni, felfedezni, innovatív megközelítéseket javasolni egy régi problémára. A vállalkozói gondolkodásmód növeli azoknak a számát, akik önálló és sikeres vállalkozásba kezdenek, ami egyértelmű haszonnal jár a gazdaságra nézve. A magabiztosabb, tapasztaltabb, világlátottabb emberek már tudatosan választanak oktatási szakokat és később karriert maguknak, hamarabb alakítják a tudásukat pénzzé.
Azok az emberek akik tudnak tanulni és örömmel dolgozni, munkájuk során társadalmi hasznot produkálnak, és egy elégedett társadalom fokozatosan megteremti azt az anyagi hátteret magának, amiben a tagjai jól érzik magukat. Ennek a folyamatnak a megvalósulásához Romániában mentalitásváltásra van szükség.
Mi másról szóljon a bejegyzés, ha nem az 52 km autópályáról, melyet hőn szeretett országunk miniszterelnöke, szombaton adott át nekünk halandóknak. Bizonyára mindenki értesült már róla, hogy a pillanatot áthatotta az öröm, a boldogság és a mellébeszélés. Miniszterelnökünk annyira el volt ragadtatva, hogy azt hitte nem ebben az országban van. Amiről nem szólnak a hírek, az az, hogy a fenti videóban szereplőhöz hasonló reakciót váltott ki a kamionsofőrök és gépjárművezetők részéről a tény hogy nem kell 3 km/órával araszolniuk az Aranyosgyéres-Torda szakaszon, hanem ereszthetik 90-100-al, miközben megy a curájzene.
De mivel ez az RMKT blogja, beszéljünk a beruházás gazdasági hasznáról is. Definíció szerint az autópálya jelzőtáblával autópályaként megjelölt osztott pályás út, a legmagasabb besorolású közút, amelynek feladata a nagyobb gépkocsiforgalom gyors közlekedésének biztosítása több száz vagy neadjisten több ezer kilométeren keresztül is. Az utaknak, vasutaknak, autópályáknak az a szerepe, hogy összekapcsoljanak, embereket, üzleteket, országokat, városokat. A XX. - XXI. századi, európai regionális fejlődés azt hozta, hogy metropolisz övezetek alakulnak ki, erősödnek meg, kapcsolódnak össze, sokszor a nemzetállam hatalmának rovására is. Ezek az övezetek, hálózatokba kapcsolódnak, erősítik egymást, s a gazdasági, technológiai fejlődés alappilléreivé válnak (lásd az alábbi videót). Feltéve ha létrejön az a hőn áhított kapcsolat. Ami a mi esetünkben létrejött, az egy Gyalut és Aranyoslónát, összekötő, nagyon drága terelőút. Kolozsvár, Torda és Aranyosgyéres szempontjából akkor ér valamivel többet a beruházás, ha összekapcsolják a magyarországi M35-el. Ha elnézegetjük a jövő évi költségvetés számait illetve Boc úr nyilatkozatait, a beruházás elég sokáig stagnál még. Marad tehát a mellébeszélés, és a rácsodálkozás a hírre hogy a Mercedes Kecskemétet választotta és nem Tordaszentlászlót. Miért tehát a nagy öröm (lásd a fenti videót)?
Anyagi függetlenség, tőzsde, ingatlanpiac, üzleti szféra működése és egyéb érdekes témákról fog előadást tartani Jancsó András, az Imperium Divitiarum Kft. sikeroktatója.
Ez a videó nem azért került ide, mert Clay Shirky tart majd előadást a Bukaresti RMKT alakulóülésén november 27-én, hanem azért mert érdekes, és azt hiszem jól rámutat a mi kis kedves szervezetünk működésének lényegére. Institution vs. cooperation, lássuk mit mond erre a fent látható úriember...
2010. nov. 7- én (vasárnap) 18 órától az RMKT (Aurel Suciu utca, 12/2
sz.) ad otthont egy rendkívüli, bárki számára nyílt és ingyenesen megtekinthető előadásnak. Ha érdekel a világ gazdasági helyzete, ha meg akarod tudni, hogy mit jelent az anyagi függetlenség, ha rálátást szeretnél szerezni a tőzsde, az ingatlanpiac és az üzleti szféra működésére akkor ott a helyed.
Jelentkezésedet várjuk a hajnal@id-transylvania.com e-mail címre. Részletekért hívd Antal Hajnal országos ügyvezetőt a 0757780751-es telefonszámon.
Hozd magaddal párodat, barátaidat, ismerőseidet. Mindenkinek jogában áll megtudni, hogy létezik más út is a sikeres élethez!
Megfelelő számú érdeklődő esetén ingyenes Cashflow játékot is tartunk vasárnap délelőtt. Tanulj játszva profiktól. Jelentkezni a fenti elérhetőségeken lehet.
A cím nem az áruk csereberéjének helyet adó teret jelöli, hanem egy gazdasági műsor megnevezése, az Erdély TV-n.
A minap gondoltam egyet és megnéztem, miként folyik a tájékoztatás, mit és hogyan mondanak nekünk erdélyi magyaroknak a gazdaságról. Szerencsére, a műsor gazdasági jellegére, a bemondóhölgy többször is felhívta a figyelmemet. Ha nem teszi, kénytelen lettem volna azt hinni, hogy egy újabb, mogulok álltal finanszírozott kormánylejárató programot nézek, ahol a legfőbb szempont empátiát ébreszteni a nézőben a szegény, betegnyugdíjból és szociális segélyből élők iránt.
A műsorból, megtudhattuk a jövő évi költségvetésről, hogy a szociális kiadásokból visszavágtak, a beruházásokra fordított összegeket meg érintetlenül hagyták. Ezt a kormányfő már-már arcátlan módon úgy komentálta, hogy mindezt azért teszik, mert a beruházások munkahelyeket, teremtenek, gazdaságélénkítő hatásuak, míg a szociális kiadások amúgy túlbúrjázott dzsugelében, rendet kell rakni, vissza kel fogni a költekezést. Nagyon helyes, mondhatnánk jó, hogy erről magyarul lehet hallani, egy erdélyi magyar televízióban, ám az, hogy ezt a hírt úgy kommentálják, hogy az egyszerű ember azt gondolja nem jó megszabadítani a költségvetést sok megélhetési-betegtől, nem jó, ha beruházásokra fordítják a pénzeket és nem sok ingyenélőre, nem a leginkább célravezető. Megeshet ugyanis, hogy egy két falu lakossága hetek alatt megvakul (papíron) csakhogy betegnyugdíjhoz, szociális segélyhez juthasson.
