A minap beszélgettünk egyik barátommal. Valamiért, a beszélgetés abba az irányba kanyarodott, hogy vajon értelmes dolog-e tiltakozni a kormány nadrágszíjmeghúzó intézkedései, fizetéslevágásai, megszorításai – és még sorolhatnám – ellen. Mivel manapság még a beszélgetések is digitalizálva vannak – köszönhetően a facebook, a messenger szolgáltatásainak – meg tudom osztani gondolatait.
„...azt mondtam, hogy nem (csak) azért nem értek egyet, mert érintett vagyok. Ezzel a logikával mindenestül bajom van: a vagy - vaggyal, ami a társadalommal fizetteti meg - így vagy úgy - a 20 évnyi elrontott kormányzást, koncepciótlanságot és korrupciót. Hol hallottál te bármelyik megoldáshoz (adóemelés vs. bércsökkenés) összefüggő, koherens, számon-kérhető pénzügyi politikát? Hol kíséri bármelyiket is a csapnivaló hatékonyságú, kontra-produktív és kontraszelektív állami bürokrácia átszervezésének terve? Az egész csak tűzoltó pénzrablás teljesen differenciálatlanul attól is, aki az állami intézmények csúcsán van, s attól is, aki a legalján. S ha Băsescu a jól bevált receptet követi, akkor napok kérdése, hogy nekilát bizonyos társadalmi-szakmai csoportok démonizálásának (mint tette ezt anno Boc a dolgozó nyugdíjasokkal vagy Tăriceanu a tanárokkal), akik majd ügyesen elviszik a balhét, s lesznek kollektív felelősei annak, ami már nagyon bűzlik kies hazánkban. Mellesleg, megnézte valaha valaki azt, hogy volt-e a világtörténelemben olyan, hogy az IMF által "kimentett" állam bármelyike ebben a földi létben talpra állt, s nemcsak halmozta-halmozta az adósságot kamatostól, a kintről diktált társadaloméheztető megszorító intézkedésekkel?
A hócipőm tele van azzal, hogy én s a nyugdíjas nagyanyám fizetjük meg azt, amit nem mi okoztunk. S még egy ígéret sincs, hogy ha ezt túléljük, jobb lesz...”
Felhívom a figyelmeteket az utolsó előtti mondatra..."nem mi okoztunk"...Vajon ki választotta meg azokat akik ide juttaták az országot? Ki ha nem a nép, a nyugdíjjasok, a közalkalmazottak, az anyák, a gazdálkodók. Ha elhittük, hogy van ingyen ebéd, akkor itt az ideje, hogy ráébredjünk, az egész csak mese. MIndennek ára van. Az álomnak is, s az ébredés minél tovább húzódik annál fájdalmasabb lesz.
A közgazdászok többnyire azt gondolják ezekről a kérdésekről, hogy jó az intézkedések iránya, de talán lehetne kombinálni egy kis adóemeléssel, meg egy kis leépítéssel is. Vagy van más alternatíva...? Igen, van, éspedig az államcsőd.





